Rétegek és skiccmakettek

Az agyalás folyamatosan zajlik (a háttérben). Az utóbbi időben leginkább a belső-közös és a publikus zónákkal foglalkoztam, bár igazából nem lehet külön kezelni a házam tereit, egy igazi térszövedék, ami szerkezetileg és funkcionálisan rétegekre bontható.

rétegek séma-ábrája

Befogadó szerkezet:

1. tartó falak (amik kijelölik az állandó funkciók helyeit)

2. pincék (a földszinten)

3. perforált födém, (az áttörések a személyes terek helyét határozzák meg)

4. kis házak (privát terek az első szinten)

A személyes terek a pincéjükkel kapcsolódnak a belső-közösségi térhez, s a kis pincék között így kialakuló negatív terekben jelennek meg a közös funkciók (konyha-étkező, terápia szobák, infó sarok, vizesblokk (+mosókonyha), raktár, bejárati rész).

A kis házak elrendezésén mindig töprengek. A teljesen szabályos elosztás bizonyos szempontból praktikus, pl. ha arra gondolok, hogy utólag hozzáépíthetnek, kiegészíthetik a privát terüket, akkor ebben az esetben egyszerűbb dolguk van. Valamint, a szabályos rendszerben egy fokkal könnyebbnek tűnik közel egyenlő környezeti feltételeket teremteni. A szabálytalanabbul elosztott kis házak esete viszont életszerűbbnek tűnik. A kis csoportokba rendezett elosztás a nagyobb közösségen belül kisebb közösségek kialakulását mutatja, ami könnyítheti a közösségi életbe való beilleszkedést.

kis házak rendezgetése

A földszinti épületrészek tömegére kísérletek: 

A publikus terek (előadó, büfé, műhely, fedett-nyitott bejárati rész) nagyobb belmagasságot igényelnek, így az emeleten lévő kis házak a Tétényi út felől fokozottabb védelmet kaphatnak.

De hogy fog összeállni egy épületté ez az egész?
Erre még keresem a választ...