Kincsesládikó

A kis ház

A témám körvonalazódásának kezdetén már tudtam, hogy a diplomatervem legfontosabb része a lakó-tér lesz, vagyis a ház, mint az ember téri leképeződése, "külvilágból kimetszett véges, biztonságos, belátható tér", ami "az első világ az emberi lény számára". (Gaston Bachelard) Születésünk pillanatától kapcsolatban állunk a mesterséges térrel, mint ahogy a szüleinkkel, családunkkal/gondviselőnkkel is. Ha terápiás és szelíd szemmel nézzük az ember második családja az otthon, a ház amiben él. Kezdetben a ház formálja a gyermek gondolkodását, identitását, hangulatait (már a kis csecsemők is érzékelik az otthon biztonságát, békéjét s azt is, hogyha nincsenek otthon) s ahogy növekszünk egyre erősödik a kölcsönös egymásra hatás. Jó esetben van otthonunk és állandó kapcsolatban vagyunk vele, ha nincs, vagy rossz érzések társulnak hozzá sérülhetünk fizikailag lelkileg, szellemileg egyaránt,...

Ha lakhatást adunk azoknak az embereknek, akiknek nincs hová menniük (börtön után), akkor esélyt adunk nekik, hogy új világkép és önkép alakulhasson ki bennük, s bepótolhatnak ill. újraélhetnek bizonyos elmaradt, kimaradt tanulási/fejlődési fázisokat. (Ez mindenkinél működhet, mert szinte mindenkinek akadnak nehézségei, feldolgozandó élményei/emlékei, amit ezzel a szemlélettel kialakított térben könnyebben feldolgozhat/átdolgozhat).

A család megtanítja a kapcsolódást más emberekhez és a társadalomhoz, ez az elsődleges feladata. A (szelíd) ház (otthon) a mesterséges környezethez való (szelíd) viszonyunkat alakítja, s közben az emberi kapcsolatainkra is hatással van. Ebben a megközelítésben a ház a második családunk, tanítónk, terapeutánk.

A mesterséges környezettel való kapcsolat a szabadultak esetében egészen sajátos. Egyrészt mert a mesterséges, vagyis ember által kreált környezet generálhatja, motiválhatja a bűnelkövetést. Sok esetben vadító hatása van, betörésre, lopásra, erőszakra késztethet, mert vannak akik bőséges javakkal rendelkeznek és vannak, aki hiányt szenvednek és vágyakoznak, s az ember által előállított tárgyak birtoklásának hiánya és azok iránt érzett vágy őrjítően hathat... (Felborul az értékrend)

Másrészt mert a börtön esetében maga az épület a büntetés legfőbb eszköze. Bezárást és korlátozást jelent, a házhoz társított biztonságérzetet megszünteti. A bent lévő individuumok számára nincs biztonság.

A mesterséges környezet (anyag, anyagtalan) talán életünk legjelentősebb befolyásoló tényezője, hathat vadítóan, de szelídítően is. S ezt a tervezői-létrehozói szándék nagy mértékben alakíthatja.

Azért kincsesládikó, mert elképzeltem egy olyan kis házat, ami kompakt, megvan benne minden funkció, ami az önálló élethez szükséges, ki van alakítva az alapvető (állandó) tárgyaink helye, minimális teret metsz ki a közös térből, hogy etikus legyen, de nem "cella", vagy doboz, ennél összetettebb tér, lehetőség van átélni benne a "gyökér eresztést", a stabilitást, a mélyet és magasat, a földközelséget, a talajt (az élet síkját). Asszociációkat indít el, én a megóvás - emlék - titok - játék - gyerekkor képeit látom benne. Egy ládikó, ami(ben) én vagyok, az én terem, az én dolgaim. Egy ládikó, egy nullapont, amiben az új énem rendezkedhet be, ahol biztonság van és bizalom. Szelíd módon megszerzett kincs. Ami felébresztheti a felelősségérzetet és így életre hívhatja az ápolás/gondozás igényét, az épület nem büntetés lesz, hanem megóvó burok.

Egy ládikó, mert manapság az otthonainkat meghatározza a temérdek kütyü, amiket folyamatosan pakolunk ide-oda-föl-le, s a tereinkben legmeghatározóbb (méretű) tárgyaink tároló funkciót látnak el. A házak/lakások lényegében tároló ládák. A kis házakon belül az élettér és a tárolótér közti viszonyt újra szeretném gondolni és egyensúlyba hozni.

A mesék ereje, már bizonyította gyógyító hatását a fogvatartottak életében és jelentőségét a reintegráció sikerében. Ez egy kicsit hasonló megközelítés, csak téri eszközökkel.

gondolkodás kezdete

beépített funkciók + szabad tér

Tervezési elvek (kezdetek)

A tervezési elveim kialakításánál a leendő lakók (mind a szabadulók, és a segítő csapat) élethelyzetét, feltételezhető szükségleteiket, a park és a tágabb környezet adottságait, valamint a környéken lakók érdekeit együttesen tartottam szem előtt.

De mindezek felett a legfontosabb szempontom, hogy programon és célcsoportokon túl, az ember és a lakozás lényegét tanulmányozzam az otthon/ház/lakás/hajlék... eredeti, ősi érzeteit próbáljam felidézni, mert hiszek abban, hogy ha otthon tudjuk érezni magunkat (a világban), az már önmagában gyógyít, az én-képünket erősíti, és segít megismerni és megérteni saját magunkat is, a folytonosság, az állandóság (biztonság/bizalom) érzetét adja, ami a jó emberi kapcsolatok alapja.

A jó-n van a hangsúly, általában is, és a bűnelkövetők esetében is.

1. A személyes terek kompakt kis házak legyenek. (Fontos a szimbolika, az ősi ház kép/élmény)

2. A kis házak kapcsolódjanak bele a közösségi térbe.

3. A kis házaknak legyen pincéje, lakó szintje és padlása, vagyis az emberhez hasonlóan legyen függőleges tengelyük. ("A házam én vagyok". A személyes tér alakítja identitásunkat.)

4. Védett, de átjárható, több bejáratúak legyenek a kis házak.

5. Kívülről külön-külön megközelíthetőek legyenek a lakó részek (szabad ki-be járás, nem
ellenőrzött - bizalom alapja)

6. A forgalmas Tétényi út felől védeni a helyet a park felé kinyílni, feloldódni.

 7. A területem funkcionális felosztása 3 zónára:

A ház célja és működése

A tervezendő épület célja, hogy a fogvatartásból szabadulóknak, és az ő (re)integrációjukat, (re)szocializációjukat segítő szakmai csapatnak lakhelyként/otthonként szolgáljon, s emellett a környékbeliek számára is nyitott, teljesen publikus terei/funkciói is legyenek.

Másként megfogalmazva: a cél minimális lakóterek tervezése, alapvető és fontos szükségletekhez felszerelve/berendezve, "belső" közösségi és "külső" publikus terekkel épületegyüttessé összefogva.

A funkciók meghatározásánál arra törekedtem, hogy az egészséges (átlagos) élet alapszükségleteinek eleget tegyek, vagyis biztosítva legyen a lakók autonóm életvezetése, az elvonulás, önálló lét lehetősége, viszont közben szoros kapcsolatban maradjanak egymással mint lakóközösséggel, legyen az utógondozáshoz, pártfogói munkához szükséges terük és a ház találkozópontként is működjön a civilek és a börtönviselt emberek között.

autonóm tér - személyiség/egyéniség megnyilatkozása
közösségi tér - együttélés szabályai
publikus tér - kapcsolatépítés, társadalmi lét


A CSAPAT
A szelíd ház szakmai csapata olyan  különböző területekről jövő szociálisan érzékeny, kreatív emberekből kell álljon, akiket az a közös cél motivál, hogy segítsenek kialakítani egy egészséges, tiszta, jó viszonyt a ház lakói és a civil élet között. Fontos, hogy a segítő csapat emberei ne csak tanácsadóként legyenek jelen, hanem akár mindennapi élethez szükséges példaként is szolgáljanak a börtönviselt embereknek, vagyis életvitelszerűen legyenek együtt, hogy mellérendelt, elfogadó, akár baráti viszony jöhessen létre (szelídítés = megismerés, megértés, kapcsolat, barátság, felelősség). Így a szakmai csapatban bármilyen szakterületet képviselő embernek helye van, legyen ő pártfogó, pszichológus, filozófus, terapeuta, tervező, asztalos, kertész vagy akár szakács.
Ez a hely azoknak a fogvatartásból szabaduló embereknek szól, akiknek szándékában áll megváltozni, együttműködni a társadalommal, akik élni szeretnének annak lehetőségeivel (tanulás, munka stb.), akik különböző okok miatt nem akarnak/nem tudnak, nem térhetnek vissza eredeti otthonukba. (Pl.: félnek a visszaeséstől, nincsen már családjuk, a családjuk nem akarja tartani velük a kapcsolatot). Önálló döntés alapján juthatnak el a szelíd házba, melynek lakójává válni bizonyos feltételekhez kötött (megfelelő előkészítést követő felvételi), ami kapcsán meg kell határozni (le kell írni, el kell mesélni) a céljaikat, motivációjukat, mihez értenek, miben tudnak segítséget nyújtani a közösségnek a házban töltött idő alatt. Az éppen ott lakó közösség és az őket támogató szakemberek együtt döntenének (szavazással) a jövendőbeli lakókról.

AZ IDŐ
Jelenleg a fogvatartottaknak már szabadulás előtt (kb. 3 hónap - 1 év) van lehetőségük felvenni és ápolni a kapcsolatot olyan civil szervezetekkel, akik különböző programokkal segítik a társadalmi és munkaerő-piaci beilleszkedésüket. A civil szervezetek segítségét, mint szolgáltatást vehetik igénybe (szerződéses kapcsolat). A börtönön belüli kommunikáció és hierarchia (íratlan szabályok) sok esetben akadályozza ezt a kapcsolatfelvételt, így a civil szervezetek által nyújtott lehetőségek újabb „börtönnek” tűnhetnek.
Ideális lenne, ha minél hamarabb (akár már a bekerülésük pillanatában) megismerhetnék a fogvatartottak a szelíd házat, mint lakhatási lehetőséget, és mint (re)szocializációs módszert, hogy már a börtönben elkezdhessenek azon az életükön dolgozni, ami kint vár rájuk.
Tehát a szelíd házba költözést egy felkészítő időszak előzi meg, s a szabadulást követően kezdetben szociális támogatásként, meghatározott idő elteltével bérleményként vehetnék igénybe a szolgáltatásait.
A cél az, hogy a kliens 1-3 éven belül képes legyen a saját lábára állni és tovább indulni (mint, ahogy a szülői házból is tovább költözünk).

A MUNKA
A munkaerő-piaci beilleszkedést már a beköltözés pillanatától elkezdhetik a kliensek, hiszen a ház működéséhez szükséges feladatok számukra nyitott munkalehetőségként adottak. Például a bisztróban: felszolgáló, szakács, takarító, a parkban: gondozó, kertész, szabadtéri személyi edző, a műhelyben: fa-munkára lenne lehetőség, az előadótérben színdarabokat adhatnak elő, dráma kurzusokat is vezethetnek (mesekör tapasztalat) s később pártfogóként, szociális munkásként a csapatban is dolgozhatnak.
De természetesen a házon kívüli munkakeresésben is kapnának segítséget.

FELTÉTELEK házon belül
- Gondoskodni/ápolni/gondozni (önmagát, környezetet, kapcsolatait)
- Nem lehet: drogfogyasztás, erőszak, fegyver tartás, bűncselekmény, jogi értelemben vett szabálysértés

RITUÁLÉK
- Saját tér kialakítása
- Közös étkezés (vacsora)
- Ültetés (fa, növények)

folyamat