KIS HÁZ ALKOTÓELEMEI 2

A keret 

+ falpanelek

 

+ fürdőszoba (doboz), konyha(doboz), alvógaléria, tárolók

+ mozgatható  bútorok

KIS HÁZ ALKOTÓELEMI 1

A kis ház makett elemei is elkészültek, már csak össze kellene ragasztani (s közben befotózni).

1:200

A KIS HÁZAK

A személyes terek, vagyis az épületem emeletén megjelenő kis házak egészen kész állapotba kerültek a vázlattervi bemutatóra:

elcsúsztatott pozíciók

A keretbe beépül: a vizesblokk, a konyha-blokk, a tárolóbútor, bekerül az alvógaléria és hozzá a létra és az északi és déli határoló falak. Ezen felül mobil elemként asztal és székek kerülnek még be.

A belsőben szükséges funkcionális elemek/blokkok elhelyezési lehetőségein most még töröm a fejem, mert úgy kell kitalálnom, hogy a feljáró különböző helyzeteihez igazodni tudjanak...

Egy-két vízió a szabadon kezelt falfelületek beépítéseiről, amik akár újrafelhasznált anyagokat és szerkezeteket is befogadhatnak:

Ládikóból házikó

A kis házak befoglaló formájának és elhelyezésének lehetőségeit lefixáltam. Ha a magas oldalfalak találkoznak akkor összeérnek, ha az alacsony a magassal vagy a két alacsony fal találkozik akkor van köztük egy 1 méteres előtér. A felülvilágító/feljáróra kapcsolódnak rá a házak, a padló kialakítása lehetővé teszi, hogy a meghatározott raszteren belül bárhová kerülhessen ez a feljáró. Vagyis adottak a kis ház befoglaló méretei, az elhelyezésének lehetséges pozíciói, a házak egymáshoz való kapcsolódási lehetőségei. Ezek alapján kezdtem el belemenni a kis ház részleteibe.

A képen az a stádium van, amikor a kis ház szerkezete elkezdett "gyufásdoboz" elven működni (ahogy Balázs megnevezte).  Vagyis van egy stabil keretszerkezet, amit a keleti és nyugati falak a tető és a padló határoz meg, így a déli északi falfelületek kialakításában egy viszonylag szabad formálás válik lehetővé. Ekkor született meg az egyik fontos rész, aminek megtervezésébe és kialakításába a leendő lakókat be lehet vonni!

A börtönben már el lehet indítani a tervezési folyamatot. Közösen (civil pártfogó/mentor és elítélt) megkeresni a kis ház pontos helyét, és a mellette álló/terveződő épületekhez és lakókhoz való viszonyát, végiggondolni a bejáratot, megnyitásokat a beépítésre kerülő (vizes funkciók) és mobil bútorok elrendezését. Ezzel elindítva az ember által létrehozott környezethez fűződő kapcsolatuk szelídítését.

Szabadulás után pedig először a Szelídházban lakó mentorukhoz költöznének vagy egy direkt erre az átmeneti állapotra fenntartott kis házba. Majd a műhelyben, segítséggel (első nagy tettként) megvalósíthatják a börtönben előkészített elképzelésüket.

De szeretném annak a lehetőségét is felkínálni, hogy általam megtervezett különböző panelekből lehessen összeválogatni, az így is bizonyos mértékben személyessé alakítható falakat. Ezeknek az összeépítése is történhetne a műhelyben, és a beépítése (nyilván) a helyszínen.

Először a kereten is szerettem volna megnyitásokat elhelyezni, de azóta változott a dolog és mostanra a keleti-nyugati megnyitás (is) csak opcionálisan, plusz lehetőségként lesz adott.

A képen lévő állapotban a kis fürdő, a konyhapult, tárolók és alvógaléria egy beépített bútor-falként működtek. (Azóta ez is tovább alakult).

Kincsesládikó

A kis ház

A témám körvonalazódásának kezdetén már tudtam, hogy a diplomatervem legfontosabb része a lakó-tér lesz, vagyis a ház, mint az ember téri leképeződése, "külvilágból kimetszett véges, biztonságos, belátható tér", ami "az első világ az emberi lény számára". (Gaston Bachelard) Születésünk pillanatától kapcsolatban állunk a mesterséges térrel, mint ahogy a szüleinkkel, családunkkal/gondviselőnkkel is. Ha terápiás és szelíd szemmel nézzük az ember második családja az otthon, a ház amiben él. Kezdetben a ház formálja a gyermek gondolkodását, identitását, hangulatait (már a kis csecsemők is érzékelik az otthon biztonságát, békéjét s azt is, hogyha nincsenek otthon) s ahogy növekszünk egyre erősödik a kölcsönös egymásra hatás. Jó esetben van otthonunk és állandó kapcsolatban vagyunk vele, ha nincs, vagy rossz érzések társulnak hozzá sérülhetünk fizikailag lelkileg, szellemileg egyaránt,...

Ha lakhatást adunk azoknak az embereknek, akiknek nincs hová menniük (börtön után), akkor esélyt adunk nekik, hogy új világkép és önkép alakulhasson ki bennük, s bepótolhatnak ill. újraélhetnek bizonyos elmaradt, kimaradt tanulási/fejlődési fázisokat. (Ez mindenkinél működhet, mert szinte mindenkinek akadnak nehézségei, feldolgozandó élményei/emlékei, amit ezzel a szemlélettel kialakított térben könnyebben feldolgozhat/átdolgozhat).

A család megtanítja a kapcsolódást más emberekhez és a társadalomhoz, ez az elsődleges feladata. A (szelíd) ház (otthon) a mesterséges környezethez való (szelíd) viszonyunkat alakítja, s közben az emberi kapcsolatainkra is hatással van. Ebben a megközelítésben a ház a második családunk, tanítónk, terapeutánk.

A mesterséges környezettel való kapcsolat a szabadultak esetében egészen sajátos. Egyrészt mert a mesterséges, vagyis ember által kreált környezet generálhatja, motiválhatja a bűnelkövetést. Sok esetben vadító hatása van, betörésre, lopásra, erőszakra késztethet, mert vannak akik bőséges javakkal rendelkeznek és vannak, aki hiányt szenvednek és vágyakoznak, s az ember által előállított tárgyak birtoklásának hiánya és azok iránt érzett vágy őrjítően hathat... (Felborul az értékrend)

Másrészt mert a börtön esetében maga az épület a büntetés legfőbb eszköze. Bezárást és korlátozást jelent, a házhoz társított biztonságérzetet megszünteti. A bent lévő individuumok számára nincs biztonság.

A mesterséges környezet (anyag, anyagtalan) talán életünk legjelentősebb befolyásoló tényezője, hathat vadítóan, de szelídítően is. S ezt a tervezői-létrehozói szándék nagy mértékben alakíthatja.

Azért kincsesládikó, mert elképzeltem egy olyan kis házat, ami kompakt, megvan benne minden funkció, ami az önálló élethez szükséges, ki van alakítva az alapvető (állandó) tárgyaink helye, minimális teret metsz ki a közös térből, hogy etikus legyen, de nem "cella", vagy doboz, ennél összetettebb tér, lehetőség van átélni benne a "gyökér eresztést", a stabilitást, a mélyet és magasat, a földközelséget, a talajt (az élet síkját). Asszociációkat indít el, én a megóvás - emlék - titok - játék - gyerekkor képeit látom benne. Egy ládikó, ami(ben) én vagyok, az én terem, az én dolgaim. Egy ládikó, egy nullapont, amiben az új énem rendezkedhet be, ahol biztonság van és bizalom. Szelíd módon megszerzett kincs. Ami felébresztheti a felelősségérzetet és így életre hívhatja az ápolás/gondozás igényét, az épület nem büntetés lesz, hanem megóvó burok.

Egy ládikó, mert manapság az otthonainkat meghatározza a temérdek kütyü, amiket folyamatosan pakolunk ide-oda-föl-le, s a tereinkben legmeghatározóbb (méretű) tárgyaink tároló funkciót látnak el. A házak/lakások lényegében tároló ládák. A kis házakon belül az élettér és a tárolótér közti viszonyt újra szeretném gondolni és egyensúlyba hozni.

A mesék ereje, már bizonyította gyógyító hatását a fogvatartottak életében és jelentőségét a reintegráció sikerében. Ez egy kicsit hasonló megközelítés, csak téri eszközökkel.

gondolkodás kezdete

beépített funkciók + szabad tér